2013. évösszegző
Nagyon régen volt ennyire sűrű és érzelmekkel teli évem. Talán már nem is emlékszem mindenre, de azt hiszem, amiknek meg kell maradniuk, azok meg is maradnak.
Emlékszem a szilveszterre és az újév első napjára Mendén, amit hosszú idő után élvezni tudtam. Már teli szívvel léptem 2013-ba, bár ezt csak később ismertem be, mégha mások látták is már előbb rajtam. Azon a szilveszter éjjelen mertem először beismerni, hogy vágyom valakire, valaki olyanra akire talán nem is szabadna. Hosszú idő óta először szerettem meg valakit...
2013 elején rögtön újabb szívsimogatást kaptam. Találkoztam valakivel, aki... nem tudom szavakkal leírni Őt. Részben miatta vagyok az, aki most, miatta szeretek megint élni, ő segített rátalálni arra, amit sokáig hiába kerestem. Soha nem találkoztam még ilyen emberrel, nem ismerek hozzá hasonlót. Őrült. Végletekig pozitív és szeretnivaló. Ha tehetném, zsebre tenném, hogy mindig nálam legyen. Olyan szeretetet érzek iránta, amit talán senki iránt.Sosem tudok elég hálás lenni érte, hogy belekerült az életembe. Színt és pezsgést hozott magával, élettel töltött meg.
Az ő jelenléte mellett viszont egyre jobban kezdett halványulni valaki másé. Rengeteg aggódás és álmatlan éjszaka után lassan teljesen belefáradtam az Ádámért való küzdelembe. A szeretetem feleslegesnek bizonyult. A végén fogalmam sem volt, hogy mi értelme ennek az egésznek. Február közepén elengedtem a kezét végleg. Azt gondolnám, hogy 2 év jelent valamit mindenkinek, pláne ha ilyen mély szeretetet adnak neki, de tévedtem. Amikor elintézte egy mondattal, hallottam hogy elpattant valami. Nem tudom, hogy a szívem szakadt-e meg vagy csak a megkönyebbülés okozta, de ürességet éreztem. Ha nem lett volna Gergő, aki oszlopként tartott és simogatta a lelkem, akkor biztosan sokkal rosszabbul viselem, sőt talán még mindig őt gyászolnám.
Márciusban elvesztettem valakit, egy nagymamát.Egy éve nem volt már köztünk, mégsem tudtunk róla. Nem csak a veszteség fájt akkor, hanem hogy mennyire mély szakadékok tátonghatnak egy családban. Vajon tudta valaki, hogy beteg, hogy utoljára vesz levegőt? Fájt neki, vagy csak csendben elaludt? Számtalan kérdés, de egyre sincs válasz.
Hosszú betegeskedés következett, száműztem a cigarettát az életemből, most már véglegesen majd elérkezett a várva várt találkozás.
Áprilisban végre találkoztunk, test a testtel. Megszűnt a virtualitás és most már személyesen is ismerhettem Gergőt. Sosem hittem volna hogy képes vagyok ilyen érzelmekre, hogy valakit lehet ennyire szeretni. Mutatott egy szebb részt ebből a világból, amiért mindig hálás leszek.Nem csak fizikailag, de lelkileg is olyan dolgokat ébresztett fel bennem, aminek létezéséről fogalmam sem volt. Nem emlékszem, milyen volt előtte, mikor még nem ismertem, de már nem is akarom tudni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne ismerjem, ne legyen része valamilyen formában az életemnek. Rájöttem általa, hogy szerethető vagyok és értékes. Nem tudom mennyi időnk van, meddig leszünk egymás életében, de bármennyi idő is ez, minden percét ajándéknak fogom fel.
Alig hűlt ki a kezem Gergő után, már más ölelt. Megfogadtam Szabi tanácsát és úgy éreztem enyém a világ, élnem kell. Élni és érezni akartam, ezért hagytam a gondolkodást és sodródni kezdtem. Sok új impulzus ért ennek köszönhetően, leginkább szexuális értelemben. Azt hiszem pótolni akartam azokat az elszalsztott lehetőségeket, amikkel nem mertem élni sosem. Most már nem aggódok más szíve miatt, nem érdekelnek a tabuk. Első helyen a saját szívem és lelkem áll.
Egy dolgot bánok azt hiszem. Illetve nem igazán megbánás ez... ha nem adok egy esélyt Dömének, akkor sosem tudom meg, hogy milyen lehet az intimitás két barát között. Nem maradandó élmény, az már biztos. Se fizikailag, se lelkileg, sőt olyannyira elrontottuk, hogy talán a barátság sem lehet már ugyanaz.
Nyáron végre befejeztem a tanulmányaimat, már ami a tantárgyi részeket illeti. Még van egy záróvizsga és egy szakdolgozat, aztán végleg elbocsájt az intézmény. Talán otthonról is sikerül már elkerülni. Anyámmal a viszony egyre csak romlik, ezen már sosem fog semmi segíteni, beletörődtem. Nem lehet mindenkit szeretni, a szeretet nem kötelező.
Ősszel munkát kaptam, ami minden hátulütője ellenére segített. Az otthoni feszültségekből kimaradtam, sőt húgommal is javult nagy mértékben a kapcsolatunk.
Fogalmam sincs milyen lett volna az évem Gergő vagy Szabi nélkül, Ádám elengedése, a munka vagy akár a kalandok nélkül, de tavaly ilyenkor biztosan állítottam, hogy 2013 sorsfordító lesz számomra. Így is lett. Nem tudok rangsorolni. Talán önmagam, a változásom, az életszemléletem megváltozása az idei év legnagyobb sikere. Minden nap úgy ébredek fel, hogy csordultig van a szívem valakivel, minden percben képes vagyok a rossz hangulatomon, kedvemen 180 fokot fordítani és ez felbecsülhetetlen. A legnagyobb tanulságom, hogy történjen bármi rossz az életbe,szakadjon több darabra a szívem, mindig lesz okom újra bízni és remélni, mert semmi sem történik ok nélkül. Az életünk leosztott lapokból áll, csak a sorrend változik. Két rossz után jöhet még másik kettő is, de akár 3 jó is. Nincs garancia semmire. Meg kell tanulni játszani élvezni és elfogadni amit az élet ad. Emberek jönnek mennek, kapcsolatok születnek vagy épp kopnak el, de úgy érzem mégis minden a helyén van.
Utolsó kommentek